Kineziológiával való megismerkedésem története
Mikor először találkoztam a kineziológiával, azt sem tudtam, hogy mi fán terem.
Otthon voltam, mert őszi szünet volt az iskolában, ahol dolgoztam. Szomorú időszakot éltem meg akkortájt: meghalt anyukám, és nehezen dolgoztam fel. Akkor is éppen „Vele beszélgettem”, amikor a háttérben hallottam a televízió délelőtti adásából azt, hogy „ez csodálatos és milyen nagyszerű és mindenkinek ismerni kellene a kineziológiát”. Ej, mondom, megnézem, hogy a neten mit írnak erről a csodálatos valamiről - aminek a nevét úgy mondogattam magamban, hogy el ne felejtsem, míg a számítógéphez érek, mivel még sosem hallottam.
Ekkor kezdődött el valami változás az életemben: olvastam, jegyzeteltem, füzeteket írtam tele. Aztán elmentem a városi könyvtárba, mindent elkezdtem falni, jegyzetelni. Nagyon érdekelt a téma. Megfogott, rabul ejtett. Ezzel keltem, ezzel feküdtem: kineziológia.
Hozzá kell tennem, hogy hallottam, amikor a férjem a gyerekeimnek mondja, hogy nem tudja, hogy mi az, amit talált anyutok, de az biztos, hogy jó hatással van rá!
Aztán mikor már elfogyott a számomra a témába vágó irodalom a könyvtárban is. Feltettem magamnak, hogyan tovább? Valahol csak tanítják, nem? Akkor ismét a netet bújtam és keresgéltem.
Aztán rájöttem, hogy bizony oktatják is a kineziológiát, nem is egy helyen. Ekkor újabb utánjárás, levelezgetés és izgalom volt napirenden. Tudtam, hogy mennem kell, viszont számomra nagyon sok pénzről volt szó, de megoldottuk. A feladatom az volt, hogy keressem meg a nekem tetsző tanfolyamot és menjek el az első előadásra aztán majd eldöntöm, hogy akarom tovább vagy sem.
Tehát keresgéltem, hogy megtaláljam az oktatót vagy oktatási formát. Olyan helyet szerettem volna, ami inkább gyakorlatiasabb: tehát tudjak mielőbb oldani. Olvastam és a felkészülés során megtanultam: kérnem kellett, hogy az én kívánalmaimnak megfelelő tanfolyamot találjak. Aztán sikerült!! Megtaláltam: „Iluskát és a Sub Rosát”.
Az első alkalom után már minden jól alakult: új tervek, jó közérzet, könnyebb létezés. Fantasztikus időszak következett. Kb. 2 év alatt végeztünk a csoportommal. Nagyon jó kis társaság volt, remek oktatókkal. Nagyon jó embereket ismertem meg.
Azt hiszem, hogy azért valahol mindig is „kinezzel” foglalkoztam, mivel minden eddigi munkám során a kollégáim, ismerőseim megosztották velem a párkapcsolati problémáikat. Élettapasztalataimat, empátiámat felhasználva sikerrel orvosoltam a segítségemet keresőket.
Mindig érdekelt a pszichológia, sok könyvet olvastam gyermeknevelésről is, amikor a gyerekeim kicsik voltak. Úgy gondolom, hogy véletlenek nincsenek, ennek így kellett lennie, minden körülmény errefelé terelgetett. Most már a kineziológia segítségét felhasználva igyekszem mások problémáit „lehámozni”.
Köszönöm az Égieknek.